Meg kell felelni mindenkinek? Mennyire nehéz, amikor nem tudsz önmagad lenni, hiszen folyton csak azt hallod ki mit vár tőled. Egyikük, hogy jobban tanulj, másik, hogy nyitottabb legyél, a harmadiknak az nem tetszik, hogy keveset beszélsz a negyedik szerint viszont túl sokat...Hogyan lehet megkülönböztetni, hogy kinek feleljünk meg? Kinek a véleménye számít? Aki igazán közel áll hozzánk, vagy akivel fontos hogy jó legyen a viszony? Mi az, ami még belefér? Amitől még önmagunk maradhatunk, s hol a határ, amit átlépve már nem önmagunk leszünk...A változás nehéz dolog. Nem csak változni nem könnyű, hanem a változást kordában tartani, s észnél lenni...Egyáltalán pozitív irányba mozgunk? Érdemes? Ha valóban szükségszerű lenne a megújulás, azt nem érezzük mi magunk is? Feltétlen szükségünk van mások kritikájára? S ha nem veszünk tudomást róluk, jót teszünk? Vagy csak rosszabb lesz a helyzet? Ránk ragasztanak újabb és újabb negatív jelzőt, makacsok és önfejűek leszünk rögtön. De mi van, ha mi nem azért nem változunk, mert nem érezzük szükségét, hanem mert félünk tőle? Vagy ha tényleg nem érezzük szükségét? Ha nekünk úgy jó ahogy van, úgy vagyunk boldogok. Vajon rosszul tesszük, nem vesszük észre magunkat? És ha nem megy a változás? Hiába próbáltuk újra és újra, csak nem sikerült levetkőzni a rossz szokásunkat, nem lettünk nyitottabbak, nem mosolygunk többet...Mi van, ha ez nem jellembeli hiba, hanem "ilyen géneket örököltünk"? Ha beleszakadunk akkor sem lesz jobb a humorérzékünk, nem leszünk kedvesebbek, mert hiába is próbáltuk úgy tűnt mű az egész.Színészkedés. Ezer és még ezer kérdést tudnék feltenni ezzel kapcsolatban...Hol vannak a válaszok???

Utca, utca, bánat utca
Bánatkővel van kirakva
Azt is tudom, hogy ki rakta,
Hogy én járjak sírva rajta

Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta
Járjon, aki rakosgatta
Járjon, aki rakosgatta

Bánat, bánat, de nehéz vagy
De rég, hogy a szívemen vagy
Szállj le bánat a szívemről
Keserűség a lelkemről

Utca, utca, bánat utca
Bánatkővel van kirakva
Azt is tudom, hogy ki rakta,
Hogy én járjak sírva rajta

Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta
Járjon, aki rakosgatta
Járjon, aki rakosgatta

Ref:
Ma rád talál a boldog nyár
Könnyű felhőn szállj hozzám
Bármi volt is, rég nem fáj
Ne is gondolj rá

Ma rád talál a boldogság
Tiszta felhőn szállj madár
Bármi volt is, már ne bánd
Ne is gondolj rá

(Utca, utca, bánat utca
Bánatkővel van kirakva
Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta)

Ref:
Ma rád talál a boldog nyár
Könnyű felhőn, szállj hozzám
Bármi volt is, rég nem fáj
Ne is gondolj rá

Rád talál a boldogság
Tiszta felhőn, szállj madár
Bármi volt is, már ne bánd
Ne is gondolj rá

Repülj tovább a felhőkön át
Végtelen utadon láss csodát
Csobogó patakok oltalmán
Pihenj, ha valaki bánt

Ne is gondolj rá

(Rád talál a boldog nyár
Könnyű felhőn szállj hozzám
Bármi volt is, rég nem fáj)

Ne is gondolj rá

Itt a nyár és sok az időm!Ilyenkor általában nem tudok vele mit kezdeni, viszont egy csomó mindenre rájövök.Például rengeteget jár az agyam a következő éven. Tudom, úgy el fog szállni, mint a huzat. És rá kellett ébrednem, hogy most már nem mondhatom, hogy "ó, még van időm!"Mert nincs. Ősszel szeretnék érettségizni angolból és hittanból. Nyelvvizsgáznom is kellene szintén angolból. Ezzel gondban vagyok. Felsőfokút szeretnék. De nem merek belevágni. Pedig lehet, hogy képes lennék rá...úgyanígy. Emelt matek érettségi. Miért ne? Mert félek hogy belebukom. Ugyanígy az angolba is. Nem merek lépni, ugyanakkor tudom, hogy az időm vészesen fogy.Olyan jó lenne, ha valaki meg tudna erősíteni.Valaki hozzáértő. Aki nem azért mondja, mert szeret, és segíteni akar, hanem mert tényleg úgy gondolja!Olyan nehéz kihozni magamból azt, ami igazán bennem van...Ilyenkor mindig drága Veronika barátnőm jut az eszembe. Ő annyira hihetetlenül összeszedett, céltudatos és bátor. Tudja mit akar és tesz is érte bőven. Amióta közelebbről ismerem (kb.2,5 éve) egy célja van, egy álma: gyógyszerész szeretne lenni. És tesz is érte! Péntek délutánonként hullafáradtan kémia órára jár magántanárhoz, szinte a fél nyarát(éppen most is) gyógyszertárban tölti, figyel és tanul. Hihetetlen az az erő és elköteleződés ami benne van. És ő bemerte vállalni leérettségizett németből és felsőfokú nyelvvizsgát csinált. Kicsit lehangoló ez a bejegyzés. De azért nem kell azt hinni, hogy én most olyan sz*r embernek érzem magam.Mert ez nem igaz. Tudom jól, hogy nem koncentráltam rá egy területre sem igazán, de elég széles skálán mozogtam, főleg az elmúlt évben. És igenis büszke vagyok magamra még mindig. Mert bár ezer plusz egy dolgot csináltam, bált szerveztem, utazgattam, a hétvégéim be voltak táblázva mégis ami a kötelességem volt megcsináltam.Tanultam. És ez jó. Ezt értékelem magamban. (de hülyén hangzik ez így...)

Na mindegy. Remélem rákényszerülök a lépésekre.