Itt a nyár és sok az időm!Ilyenkor általában nem tudok vele mit kezdeni, viszont egy csomó mindenre rájövök.Például rengeteget jár az agyam a következő éven. Tudom, úgy el fog szállni, mint a huzat. És rá kellett ébrednem, hogy most már nem mondhatom, hogy "ó, még van időm!"Mert nincs. Ősszel szeretnék érettségizni angolból és hittanból. Nyelvvizsgáznom is kellene szintén angolból. Ezzel gondban vagyok. Felsőfokút szeretnék. De nem merek belevágni. Pedig lehet, hogy képes lennék rá...úgyanígy. Emelt matek érettségi. Miért ne? Mert félek hogy belebukom. Ugyanígy az angolba is. Nem merek lépni, ugyanakkor tudom, hogy az időm vészesen fogy.Olyan jó lenne, ha valaki meg tudna erősíteni.Valaki hozzáértő. Aki nem azért mondja, mert szeret, és segíteni akar, hanem mert tényleg úgy gondolja!Olyan nehéz kihozni magamból azt, ami igazán bennem van...Ilyenkor mindig drága Veronika barátnőm jut az eszembe. Ő annyira hihetetlenül összeszedett, céltudatos és bátor. Tudja mit akar és tesz is érte bőven. Amióta közelebbről ismerem (kb.2,5 éve) egy célja van, egy álma: gyógyszerész szeretne lenni. És tesz is érte! Péntek délutánonként hullafáradtan kémia órára jár magántanárhoz, szinte a fél nyarát(éppen most is) gyógyszertárban tölti, figyel és tanul. Hihetetlen az az erő és elköteleződés ami benne van. És ő bemerte vállalni leérettségizett németből és felsőfokú nyelvvizsgát csinált. Kicsit lehangoló ez a bejegyzés. De azért nem kell azt hinni, hogy én most olyan sz*r embernek érzem magam.Mert ez nem igaz. Tudom jól, hogy nem koncentráltam rá egy területre sem igazán, de elég széles skálán mozogtam, főleg az elmúlt évben. És igenis büszke vagyok magamra még mindig. Mert bár ezer plusz egy dolgot csináltam, bált szerveztem, utazgattam, a hétvégéim be voltak táblázva mégis ami a kötelességem volt megcsináltam.Tanultam. És ez jó. Ezt értékelem magamban. (de hülyén hangzik ez így...)

Na mindegy. Remélem rákényszerülök a lépésekre.