Meg kell felelni mindenkinek? Mennyire nehéz, amikor nem tudsz önmagad lenni, hiszen folyton csak azt hallod ki mit vár tőled. Egyikük, hogy jobban tanulj, másik, hogy nyitottabb legyél, a harmadiknak az nem tetszik, hogy keveset beszélsz a negyedik szerint viszont túl sokat...Hogyan lehet megkülönböztetni, hogy kinek feleljünk meg? Kinek a véleménye számít? Aki igazán közel áll hozzánk, vagy akivel fontos hogy jó legyen a viszony? Mi az, ami még belefér? Amitől még önmagunk maradhatunk, s hol a határ, amit átlépve már nem önmagunk leszünk...A változás nehéz dolog. Nem csak változni nem könnyű, hanem a változást kordában tartani, s észnél lenni...Egyáltalán pozitív irányba mozgunk? Érdemes? Ha valóban szükségszerű lenne a megújulás, azt nem érezzük mi magunk is? Feltétlen szükségünk van mások kritikájára? S ha nem veszünk tudomást róluk, jót teszünk? Vagy csak rosszabb lesz a helyzet? Ránk ragasztanak újabb és újabb negatív jelzőt, makacsok és önfejűek leszünk rögtön. De mi van, ha mi nem azért nem változunk, mert nem érezzük szükségét, hanem mert félünk tőle? Vagy ha tényleg nem érezzük szükségét? Ha nekünk úgy jó ahogy van, úgy vagyunk boldogok. Vajon rosszul tesszük, nem vesszük észre magunkat? És ha nem megy a változás? Hiába próbáltuk újra és újra, csak nem sikerült levetkőzni a rossz szokásunkat, nem lettünk nyitottabbak, nem mosolygunk többet...Mi van, ha ez nem jellembeli hiba, hanem "ilyen géneket örököltünk"? Ha beleszakadunk akkor sem lesz jobb a humorérzékünk, nem leszünk kedvesebbek, mert hiába is próbáltuk úgy tűnt mű az egész.Színészkedés. Ezer és még ezer kérdést tudnék feltenni ezzel kapcsolatban...Hol vannak a válaszok???