Rohan az idő

Közhely.De mint szinte minden közhelynek, ennek is igaza van.Nem régen beszélgettem egy nyolcadikos ismerőssel a felvételiről, a hova tovább-kérdésekről.Két éve volt, mégis mintha tegnap lett volna, hogy én is ilyen gondokkal küzdöttem.Most pedig már második gimis év, második félévénél tartunk.Hihetetlen. Megint mindjárt nyár, aztán újra iskola...Örök körforgás.S ami a legrosszabb, az az, hogy sokszor igazán nehezen tudom értékelni a jelenemet.Mert mindig a jövőt hajtom.Hogy majd akkor milyen jó lesz és hasonlók.Közben pedig szépen elszállok talán a legszebb éveim felett.Persze, azért annyira nem vészes a helyzet, hiszem boldog vagyok, igazán annak érzem most ezt az időszakot.Sőt igyekszem mindenféle nyomokat hagyni magamnak, hogy évekkel később emlékezni tudjak.Rájöttem ugyanis, hogy bizony feltudom hozni a múltamat igazán a felszínre.Ami akkor éppen jó, ha szép emlékek jönnek elő, mert olyankor boldognak érzem magam.Viszont ha valami negatív dolog jön elő, bizony tud fájni.Hiába volt évekkel korábban.Minap került a kezembe egy régi parfümöm üvegcséje.Éppen hogy van még benne egy-két csepp, már nem tudom kifújni belőle.Emlékszem direkt tettem el emlékbe.Csak elkallódott valahol.Szóval ráleltem.Az illat már rég kiszállt az orromból, úgyhogy beleszagoltam.És magával ragadott az a hangulat, az az érzésvilág, ami abban az időben jellemzett.De ha képeket nézegetek valami hasonló történik.Valaki szerint baj, ha uralnak az emlékek.Én nem hiszem.Sőt.Úgy gondolom nagyon is jó, ha ilyen hatással vannak rám, mert tudom, hogy ez jele annak, hogy ÉLEM az életemet.Nem fogom elfelejteni azokat a dolgokat, dátumokat, amik igazán fontosak nekem.S, ha ez mégsem így alakulna íme dátumok kerültek oldalra, dátumok, melyek most a legfontosabbak.