Miért ez az új blog?

Érzem, pontosabban tudom, megváltoztam.A korábbi blogomra hónapok óta nem írtam.Nem volt mit.Nem tudtam szavakba önteni azt, ami velem történt.Talán nem is akartam.Visszaolvasva a bejegyzéseimet, elfog valami furcsa érzés.Az elmúlt egy évben sok mindenen mentem keresztül.Átformáltak.Nehéz időszak volt, de túléltem.Igaz a mondás, miszerint ami nem öl meg az erősít.Valóban megerősített.Rájöttem, hogy meg tudok tenni olyan dolgokat is, amikről azt hittem, hogy túl gyenge vagyok hozzájuk.
Fél éven keresztül harcoltam egyedül.Küzdöttem a lehető legnehezebb feladattal.Próbáltam összeegyezteti a szívemet az eszemmel.Kemény napok, hetek, hónapok voltak.Nem láttam értelmét, hasznát.Csak mentem a sötét alagútban.Ma már hálás vagyok érte.
Megtanultam, hogy soha, semmi nem véletlen.Minden embernek megvan az útja, amit be kell járnia.Van küldetése.Napról-napra.Hétről-hétre van feladata.Csak sokszor senki nem veszi észre ezeket.Én sem sajnos.De legalább eszembe jut, s ha máskor nem, nap végén rájövök mi lehetett mára a feladatom.Vagy éppen mi lett volna...
Olvastam könyveket, melyek szintén ezt sugallták.Főleg Coelho két könyve, A Piedra folyó partján ültem, és sírtam ill. a Veronika meg akar halni.Látom már, hogy a sült galamb valóban nem repül senki szájába.Ezért is bíztatok magam körül mindenkit, hogy tegyenek az álmaikért, a vágyaikért.Ha nem lépünk előre, sosem érhetjük el a célunkat.