Meg kell felelni mindenkinek? Mennyire nehéz, amikor nem tudsz önmagad lenni, hiszen folyton csak azt hallod ki mit vár tőled. Egyikük, hogy jobban tanulj, másik, hogy nyitottabb legyél, a harmadiknak az nem tetszik, hogy keveset beszélsz a negyedik szerint viszont túl sokat...Hogyan lehet megkülönböztetni, hogy kinek feleljünk meg? Kinek a véleménye számít? Aki igazán közel áll hozzánk, vagy akivel fontos hogy jó legyen a viszony? Mi az, ami még belefér? Amitől még önmagunk maradhatunk, s hol a határ, amit átlépve már nem önmagunk leszünk...A változás nehéz dolog. Nem csak változni nem könnyű, hanem a változást kordában tartani, s észnél lenni...Egyáltalán pozitív irányba mozgunk? Érdemes? Ha valóban szükségszerű lenne a megújulás, azt nem érezzük mi magunk is? Feltétlen szükségünk van mások kritikájára? S ha nem veszünk tudomást róluk, jót teszünk? Vagy csak rosszabb lesz a helyzet? Ránk ragasztanak újabb és újabb negatív jelzőt, makacsok és önfejűek leszünk rögtön. De mi van, ha mi nem azért nem változunk, mert nem érezzük szükségét, hanem mert félünk tőle? Vagy ha tényleg nem érezzük szükségét? Ha nekünk úgy jó ahogy van, úgy vagyunk boldogok. Vajon rosszul tesszük, nem vesszük észre magunkat? És ha nem megy a változás? Hiába próbáltuk újra és újra, csak nem sikerült levetkőzni a rossz szokásunkat, nem lettünk nyitottabbak, nem mosolygunk többet...Mi van, ha ez nem jellembeli hiba, hanem "ilyen géneket örököltünk"? Ha beleszakadunk akkor sem lesz jobb a humorérzékünk, nem leszünk kedvesebbek, mert hiába is próbáltuk úgy tűnt mű az egész.Színészkedés. Ezer és még ezer kérdést tudnék feltenni ezzel kapcsolatban...Hol vannak a válaszok???

Utca, utca, bánat utca
Bánatkővel van kirakva
Azt is tudom, hogy ki rakta,
Hogy én járjak sírva rajta

Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta
Járjon, aki rakosgatta
Járjon, aki rakosgatta

Bánat, bánat, de nehéz vagy
De rég, hogy a szívemen vagy
Szállj le bánat a szívemről
Keserűség a lelkemről

Utca, utca, bánat utca
Bánatkővel van kirakva
Azt is tudom, hogy ki rakta,
Hogy én járjak sírva rajta

Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta
Járjon, aki rakosgatta
Járjon, aki rakosgatta

Ref:
Ma rád talál a boldog nyár
Könnyű felhőn szállj hozzám
Bármi volt is, rég nem fáj
Ne is gondolj rá

Ma rád talál a boldogság
Tiszta felhőn szállj madár
Bármi volt is, már ne bánd
Ne is gondolj rá

(Utca, utca, bánat utca
Bánatkővel van kirakva
Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta)

Ref:
Ma rád talál a boldog nyár
Könnyű felhőn, szállj hozzám
Bármi volt is, rég nem fáj
Ne is gondolj rá

Rád talál a boldogság
Tiszta felhőn, szállj madár
Bármi volt is, már ne bánd
Ne is gondolj rá

Repülj tovább a felhőkön át
Végtelen utadon láss csodát
Csobogó patakok oltalmán
Pihenj, ha valaki bánt

Ne is gondolj rá

(Rád talál a boldog nyár
Könnyű felhőn szállj hozzám
Bármi volt is, rég nem fáj)

Ne is gondolj rá

Itt a nyár és sok az időm!Ilyenkor általában nem tudok vele mit kezdeni, viszont egy csomó mindenre rájövök.Például rengeteget jár az agyam a következő éven. Tudom, úgy el fog szállni, mint a huzat. És rá kellett ébrednem, hogy most már nem mondhatom, hogy "ó, még van időm!"Mert nincs. Ősszel szeretnék érettségizni angolból és hittanból. Nyelvvizsgáznom is kellene szintén angolból. Ezzel gondban vagyok. Felsőfokút szeretnék. De nem merek belevágni. Pedig lehet, hogy képes lennék rá...úgyanígy. Emelt matek érettségi. Miért ne? Mert félek hogy belebukom. Ugyanígy az angolba is. Nem merek lépni, ugyanakkor tudom, hogy az időm vészesen fogy.Olyan jó lenne, ha valaki meg tudna erősíteni.Valaki hozzáértő. Aki nem azért mondja, mert szeret, és segíteni akar, hanem mert tényleg úgy gondolja!Olyan nehéz kihozni magamból azt, ami igazán bennem van...Ilyenkor mindig drága Veronika barátnőm jut az eszembe. Ő annyira hihetetlenül összeszedett, céltudatos és bátor. Tudja mit akar és tesz is érte bőven. Amióta közelebbről ismerem (kb.2,5 éve) egy célja van, egy álma: gyógyszerész szeretne lenni. És tesz is érte! Péntek délutánonként hullafáradtan kémia órára jár magántanárhoz, szinte a fél nyarát(éppen most is) gyógyszertárban tölti, figyel és tanul. Hihetetlen az az erő és elköteleződés ami benne van. És ő bemerte vállalni leérettségizett németből és felsőfokú nyelvvizsgát csinált. Kicsit lehangoló ez a bejegyzés. De azért nem kell azt hinni, hogy én most olyan sz*r embernek érzem magam.Mert ez nem igaz. Tudom jól, hogy nem koncentráltam rá egy területre sem igazán, de elég széles skálán mozogtam, főleg az elmúlt évben. És igenis büszke vagyok magamra még mindig. Mert bár ezer plusz egy dolgot csináltam, bált szerveztem, utazgattam, a hétvégéim be voltak táblázva mégis ami a kötelességem volt megcsináltam.Tanultam. És ez jó. Ezt értékelem magamban. (de hülyén hangzik ez így...)

Na mindegy. Remélem rákényszerülök a lépésekre.

Sokat jelentett:

Úgy tűnik hónapoknak kell eltelnie, hogy írjak pár sort.Nem is tudom miért van ez. Hiszen egy időben blog nélkül minden bajom lett volna. Aztán telt múlt az idő s lám azóta elsuhant két év.Mostanában csomó, de csomó dolog kavarog bennem, amiket jó lenne leírni..Csupa világmegváltó gondolat:)És ahogy megtörtént egy-egy esemény, rájöttem jó lett volna megörökíteni őket...De így, most, már nagyon furcsa lenne. Meg egyébként is. Ha csak magamnak írnám a blogot, mire lenne jó?Ha közzéteszem, akkor sok dolgot nem írhatnék le, legalábbis nem úgy ahogy bennem van. Túl átlátszó lenne az egész, pontosabban én lennék az. Jó, de akkor meg minek írok blogot?! Most ez a feladat. Egyensúlyt találni. Írható és nem írható dolgok...
Vége az évnek.Mármint az iskolainak. Már nem vagyunk 11.a-sok.Nehéz.Kőkemény egy év volt. Ups and downs. De szószerint. Végül mindent túl éltem, ahogy a példa mutatja. S ami nem ölt meg az erősített. Valóban. Sokkal gazdagabb lettem idén, no nem arra kell gondolni, hogy nyertem a lottón. Lelkileg töltekeztem. Fejlődtem. Leküzdöttem néhány olyan hibámat, amit mindig is utáltam magamban. Öntudatosabb lettem. Mély és komoly döntéseket hoztam meg magamban, még ha ez a környezetemnek fel sem tűnt. Néha sikerült sajnos borotvaélen táncolni.De újra és újra meg lettem mentve. Szép magyarosan:) Megtaláltam a helyemet a suliban úgy igazán. A pécsi kirándulás például felejthetetlen. Talán megérne egy külön bejegyzést...Nem tudom:)Mindenesetre nagyon jó volt...
NYÁR. Csupa nagybetűvel. Úgy érzem nem fogok unatkozni. Két hét múlva startol a Gyerekhét, Kőszegen. Aztán sátorban táborozunk egy hétig, valahol Ikervárnál. Még az is megeshet, hogy Erdélyben is eltöltünk egy hetet. Az utolsó nekifutás augusztusban Sitke lesz.Lelkigyakorlat. Na és persze idén is lesz nyárzáró-kertiparti nálunk:) De az még eléggé odébb van. S amikor épp itthon leszek, akkor sem fogok unatkozni. Gőzerővel nyomatom az angolt, ősszel érettségizni szeretnék. Tartalmas egy nyár lesz érzem! Csak ne lenne ennyire dögmeleg :)

Na most aztán végleg elszántam magam az újbóli blogolásra:) Sok a piszkozat, néhány sor az összes...Nem bírtam magam rávenni egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzésre...Most igyekszem. Mostanában köszönöm szépen megvagyok, bár tarkítják hullámvölgyek a napjaimat ill. heteimet. Hétfőtől kezdve várom a hétvégéket, a pihenést, a mászkálást az élmény teli napokat. A hétköznapok pörögnek, nincs semmi érdekes. No persze ott a DÖK és a bál szervezése, ami egy bazi nagy púp a hátamon és csak stresszel.De hál' Isten mindjárt február és végre lekerül a vállamról. Már nagyon várom! Aztán had örökítsem meg írásban is ezt a hétvégét. Zsúfolt volt, program program hátán jól el is fáradtam...:) Pénteken volt szalagavató, amit már kb. hétfő óta vártam.Pontosabban a zenés részét. Megérte, nem csalódtam. Nagyot partiztunk a lányokkal. Jó volt kicsit kiadni a feszkót, táncolni egyet, üvölteni a dalok szövegeit nem törődve senkivel és semmivel...Bár korán lefjútam a bulizást; éjfélre itthon voltam. Muszáj volt mert hát kedvem sem nagyon volt a Romkerthez meg amúgy is másnap nem tudtam akármeddig aludni, tanulnom kellett meg volt még egy-két dologom, hiszen a hétvége további idejében smemi időm nem volt. Mivelhogy délután mentünk Vele Sárvárra élményfürdőzni.Bátyjáéktól karácosnyi ajándék egy kis locsi-pocsi itt.Nagyon élveztem. Egy délután, ami csak a miénk volt. Egész délután fürdötünk medencéről medencére jártunk végül a nap lezárásaként elmentünk egyet vacsizni.Kár, hogy a végére bedurrant a hasam, nagyon elkezdett fájni, úgyhogy hamar eljöttünk. Szerencsére kicsit levegőztünk, meg ledőltem a kocsiban és már jól is lettem. Ma meg korán(8-kor) kellett kelnem, hogy elérejem a 8.40 -es buszt, mert mentem ki Hozzájuk, Hermánba ill. Szentkirályra misére. Persze mikor még 8.15-kor köntösben ültem a konyhán egyértelmű volt, hogy nem fogom elérni.Így édesapa vitt ki végül.Aztán mise után mentünk Nardára, Nagymamája születésnapja volt.Ünnepeltünk.Jóféle volt az is:)Most még vár rám egy tusolás hajmosással egybekötve és a fantasztikus hétfőőő . . .

Végre :)

Személyeskedjünk tovább!Ma végre valahára megvolt az utolsó tanítási nap, holnap lelkinapozunk egyet és 12 azaz 12 teljes nap iskola nélkül.Nagyon várom.Elfáradtam.Január óta folyamatosan nyomatjuk megállás nélkül.Napról-napra ugyanazok az arcok, ugyanazok az órák, ugyanazok a szemétkedések.Rutin, rutin hátán.Szép kis mókuskerék.Persze-persze jöhetünk azzal hogy a felnőttek világa még nehezebb.Ám az engem sajnálatos módon nem érdekel.Örülök, hogy nekik nehezebb, najó sajnálom őket, dehát egyszer nekem is ez lesz a sorsom.Lesz nekem is saját különbejáratú világom, amire majd azt fogják mondnai "felnőtt világ"...szóval én még csak 17éves vagyok, és nem akarom a nagyok életét élni.Eljön annak az ideje is...Na lényeg a lényeg, holnaptól hivatalosan is kitör a húsvéti szünet.Én pedig majd reggel 9-10kor méltóztatok felkelni és nem csinálni semmit egész nap.Meg is unnám azt hiszem.:)Nem tudom mi lesz ebben a 12 napban.Biztos lesz majd rokonlátogatás, meg Zsókival megyünk majd Paragvárit látogatni.Érdekes, nélkülem is működik tovább:) Hmm, meg várnak még rám nyelvvizsga-tételek németből.Vicces, hogy hiába van meg a középfokúm, némettanárnő drága megíratja velem is őket...Hogy amacskarúgjameg:) Áh, és el ne felejtsem D.a. meg feladott számtalan olvasnivalót, mivel szünet után tz vár ránk hittanból.Annyira durva, hetente változtatta meg, hogy mi lesz benne.Nem tudom mennyire fogok készülni, hiszen annyira felesleges, mivel úgysem azt kérdezi, amit szerdán mondott.Nagy-nagyon tud bosszantani sajnos.Év elején még bírtam, meg kiálltam mellette, ha kellett...Mostanra nagyot zuhant a szememben.A hittanórák szinte csak arról szólnak, hogy hogy szívasson minket..Tegnap elcsíptem egy mondatot az osztályban: "Kilencedikben már egészen megszerettem a hittant, most meg már utálom"...Erre szükség van?!Na mindegy. Nem akarok senkit sem bántani meg megszólni.Ez van sajna.